Kezemben egy nagy karéj,
Finom, friss vajas kenyér.
Nagyot nézek bizony ám,
Mikor számat tátanám.
Egyet gondol kenyerem:
Unalmas a tenyerem.
"Inkább világot látok,
Lent szerencsét próbálok."
Észbe már későn kapok,
Levegőbe harapok.
Mire feleszmélek én,
Padlón landol a kenyér.
A serclim vajas fele
Van hát persze lefele.
Nyelhetem az éhkoppot,
De a Bodri jóllakott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése