Okos szeme bátran csillog,
Éles foga kaffog, villog.
Ha a puli
nekiszalad,
Pásztor nyája gyorsan
halad.
Süthet a nap, fújhat a
szél,
A fürge pumi sosem
henyél.
Szélsebesen fut és csahol,
Máris megtelik az akol.
Ha a mudi heverészget
Bárány békén legelészhet.
Ám ha futni támad kedve,
Szalad a nyáj is bégetve.
Hatalmas és vakmerő,
Félelmet nem ismerő.
Medvét, farkast mind
elűzi,
Gulyánkat a kuvasz
őrzi.
Azért fehér, nem fekete,
Hogy a pásztor észre
vegye.
Éhes medve ellensége,
Komondor a farkas réme.
Kecsesen szökken, majd
elillan
Magyar agár a réten
villan.
Elöl a nyúl, ő utána,
Senki se ér a nyomába’.
A vadász legjobb barátja,
Hűséges társa, komája.
A magyar vizsla a
lőtt vadat
Elhozza, nézd, ott szalad.
Kajla képe csupa mosoly,
Nyelve kilóg, ahogy lohol.
Drótszőrű vizsla hozza
A lőtt vadat asztalunkra.
Hogyha sebzett vadat lát,
Elindul a vércsapán,
Csalhatatlan orra jó,
Ő az erdélyi kopó.
