2011. február 17., csütörtök

Vendégváró

Anya sürög-forog, tengernyi a dolga,
Szülinapi zsúrba jön ma Bálint meg az Olga.
Csokitortát kértem, sok-sok tejszínhabbal,
Tetején egy marcipánnal – jókora darabbal


Én addig a lakásban fel-alá lődörgök,
Játszani most ki fog velem? - emígyen hőbörgök.
Benő kutya benne lenne, csóválja a farkát,
„Énekeljük kánonban a Boci boci tarkát!”


Én adom az alaphangot, ő adja a kíséretet
Csak a szomszéd nem díjazza részünkről a kísérletet.
Szívet-lelket beleadva ordítjuk a rigmust,
Mari néni meg seprűvel püföli a ritmust.


Egy darabig élvezzük is, nincsen benne hiba,
Csak ne legyen majd belőle hatalmas galiba.
"Mit tegyünk hát, hogy mindenki elégedett legyen,
Anélkül, hogy bárki bárkin elégtételt vegyen?"


Erre Benő sarkon fordul és lihegve távozik,
Hová mehet ez a kutya? Biztosan nem bábozik.
Megállunk az asztalomnál, mi jutott eszébe?
Vajon ez a kajla blöki mit vett most fejébe?


Zsírkrétáim egy dobozban sorakoznak szépen,
Tudom már, hogy mit csinálunk, felderül a képem.


Gyere Benő, lerajzollak ahogy megígértem,
(Napok óta van a téma immár terítéken.)
Cirmi bezzeg már egy hete a falamon díszeleg,
Önérzetes ebkölyöknek ez bizony nem hízeleg.


Nincsen papír, üsse kavics,
megteszi a fehér fal is.


Rajzolom, színezem, áthúzom, fényezem,
Satírozom, kunkorítom, végét meg is kanyarítom.


Egy-kettőre kész is vagyok,
Benő már a falon ragyog.


Táncol, ugrál, kaffog, csahol,
Örömében majd’ letarol.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése