Óperencián is túl,
Véget ér a gyalogút.
Erre nem száll már madár,
Senki nincs ki ide jár.
Egy nap mégis, láss csodát,
Galamb hozza a postát.
Nem hittem a szememnek:
Engem mégis szeretnek?
Borítékján pecsét ült,
Minden gondom elrepült,
Mikor észrevettem én,
Királytól jött a levél.
Lányát férjhez adná már,
Kérő pedig egy sincs, kár.
Szakítsak rá kis időt,
Raboljam el gyorsan őt.
Éjfélkor így - halkan ám,
Kopogtattam ablakán:
"Kisasszonyom, ha lehet,
Elragadnám kegyedet."
"Jövök máris, vártalak,
Ugye szép a Sárkány-lak?"
Hátamra ült, s mi szépen
Eltűntünk a sötétben.
Hogyha jön egy királyfi,
- Nem lehet ám akárki,
Megkapja, ha lesz nekem
Levelezőpartnerem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése