Mackónadrág

Van nekem egy mackógatyám,
Tegnap még a bátyámé volt,
De én mondom, uram atyám,
Régi darab, folt hátán folt.


Sosem tetszett, sosem vártam, 
Hogy egyszer nálam kössön ki,
Erre mondják, hogy így jártam, 
Nem lesz könnyű elnyűni.


Van esélyem egyáltalán?
Fejem egyre ezen töröm,
Eldugom a szekrény alá, 
S fél év múlva jól kinövöm!

Óda a kakaóhoz

Ó, te drága kakaó, 
Te tudod ám, mi a jó.
Veled kezdem minden napom
(Rendszerint az ágyba kapom.)
Te vagy nálam a nyerő,
Fellegekbe emelő.
Kakaómon ha hab terül,
Szájam fölé bajusz kerül.
De ha egyszer nagy leszek,
Helyetted kávét veszek.

Egyedem begyedem

Egyedem begyedem
A spenótot megegyem?
A szemétbe betegyem?
Én le nem nyelem.


Egyedem begyedem,
A kalácsot megegyem?
Jól megtömöm a begyem,
Nem lesz kegyelem.

Ébresztő

Ragyog a nap, vakít az ég,
Ki az ágyból álomszuszék!
Rúgd hát le a takaródat,
Idd meg a friss kakaódat.


Vár a hinta s vár a kert, 
Csapd le gyorsan a vekkert.
Menj kacsázni le a tóra, 
Este térj csak nyugovóra.

Habfürdő

Zubog a víz, telik a kád, 
Dagadnak a habhegyek,
Szurtos vagyok? Á, ugyan már!
Én fürödni nem megyek.


Zuhanyoztam tegnap este,
Kitart az még bőven ma,
Hidd el, hogy egy kölök teste
Nem lesz könnyen piszkos, na.


Ügyeltem, hogy tiszta legyek,
Kerültem a koszt, sarat,
Kit zavar, ha egy kisgyerek
Térdén apró folt marad?


Vagy ha téged annyira bánt,
Rendes leszek, meglátod,
Mielőtt még bárki meglát, 
Veszek hosszúnadrágot!

Brummogó

Itt a tavasz, itt van ám, 
Ébredez a mackó lám.
Barlangjából kitotyog,
Egyre morog és motyog.


Kicammog a loncsos medve
Egy kissé elgémberedve.
"Gyomrom korog - hol a méz?
Jó illata megigéz.


Hosszú tél álmot láttam,
Lépesmézet megkívántam.
Van egy csuprod otthon, spájzban?
Osszad meg hát velem bátran."

Hinta-palinta

Lendül a hinta,
Hinta-palinta.
Én ülök rajta, 
Te löksz a magasba.
Alattam állnak, állnak a gyerekek,
Felettem szállnak, szállnak a fellegek.
Egyedül lengek én,
Itt a világ közepén.
Mindenki nevet, mindenki örül, 
Forog a világ a hinta körül.
Egyszer fenn, egyszer lenn,
Megölel a végtelen.

Bárányfelhő

Zöldell már a fű a réten, 
Szedjük a sok gólyahírt,
Ilyenkor a szél az égen
Bárányfelhőt bodorít.


Fejem felett sorra szállnak,
Vágtáznak a fellegek,
Öltenek míg meg nem állnak
Egyre furcsább jelleget.


Itt egy dühös sárkány okád
Apró pamacs-lángokat,
Parasztlegény az égen át
Kergeti a lányokat.


Ott pedig egy kócos puli
Szép békésen heverész,
Miközben egy csacska macska
Lopva, kúszva egerész.


Nem hajladoz többé virág
Ahogyan a szél elül,
Szétfoszlik a felhő-világ
Míg egy tücsök hegedül.

Pocsolyázás

Esik eső de nem fázom,

Nem zavar ha bőrig ázom.

Hogyha záporeső szakad

Minden tócsa hasig dagad.

Ezek után nem nagy csoda

Egy órási nagy pocsolya.

Levelekkel kergetőzöm, 

Benne meg is hempergőzöm.

Nincs is jobb a dagonyánál,

Jó kis sáros pocsolyánál.

Jöhet zuhé, jöhet zápor,

Tapicskolni nekem mámor.

Cipőfűző

© Agócs Írisz

Gyerekeknek ellensége,

Játszóterek szörnyű réme.

Ki a pertlit kitalálta,

Remélem már nagyon bánja.

Hogyha éppen fogócskázunk,

Vagy szaladunk, hogy el ne ázzunk, 

A nyuszifülek széthullanak, 

Lépten-nyomon kibomlanak.

Hiába minden bog meg kötés,

Trükk, taktika és cselszövés,

Nekem szót nem fogadnak,

Továbbra sem maradnak.

A felnőtteknek mint sikerül?

Cipőjükön nem csomó ül.

Én meg küzdök, próbálkozom,

Még a nyelvem is kidugom.

Tekerem, forgatom, bogozom, harapom,

Bújtatom, hurkolom, csomózom, elrakom,

Kötözöm, szaggatom, cibálom, elvágom,

Tépkedem, húzgálom, csavarom, lerágom.

De kitaláltam egy cselt este, 

Meglakolsz te ezért, beste!

Születésnapomra, kérlek,

Tépőzáras cipőt kérek!

Vendégváró

© Agócs Írisz

Anya sürög-forog, tengernyi a dolga,
Szülinapi zsúrba jön ma Bálint meg az Olga.
Csokitortát kértem, sok-sok tejszínhabbal,
Tetején egy marcipánnal – jókora darabbal


Én addig a lakásban fel-alá lődörgök,
Játszani most ki fog velem? - emígyen hőbörgök.
Benő kutya benne lenne, csóválja a farkát,
„Énekeljük kánonban a Boci boci tarkát!”


Én adom az alaphangot, ő adja a kíséretet
Csak a szomszéd nem díjazza részünkről a kísérletet.
Szívet-lelket beleadva ordítjuk a rigmust,
Mari néni meg seprűvel püföli a ritmust.


Egy darabig élvezzük is, nincsen benne hiba,
Csak ne legyen majd belőle hatalmas galiba.
"Mit tegyünk hát, hogy mindenki elégedett legyen,
Anélkül, hogy bárki bárkin elégtételt vegyen?"


Erre Benő sarkon fordul és lihegve távozik,
Hová mehet ez a kutya? Biztosan nem bábozik.
Megállunk az asztalomnál, mi jutott eszébe?
Vajon ez a kajla blöki mit vett most fejébe?


Zsírkrétáim egy dobozban sorakoznak szépen,
Tudom már, hogy mit csinálunk, felderül a képem.


Gyere Benő, lerajzollak ahogy megígértem,
(Napok óta van a téma immár terítéken.)
Cirmi bezzeg már egy hete a falamon díszeleg,
Önérzetes ebkölyöknek ez bizony nem hízeleg.


Nincsen papír, üsse kavics,
megteszi a fehér fal is.


Rajzolom, színezem, áthúzom, fényezem,
Satírozom, kunkorítom, végét meg is kanyarítom.


Egy-kettőre kész is vagyok,
Benő már a falon ragyog.


Táncol, ugrál, kaffog, csahol,
Örömében majd’ letarol.