2011. március 21., hétfő

Vándorút

Hétmérföldes csizmát veszek, 
Tarisznyámba pogit teszek.
Vándorútra megyek messze,
Fakardomra szükség lesz-e?


Kertkapunkat nagyra tárom, 
Felsejlik a láthatáron
Templom tornya, hű de magas,
Rámrivall a szomszéd kakas.


Most már kissé bizony bánom, 
Hogy nem hoztam a barátom.
Útra inkább nem ma kelek, 
Világgá majd máskor megyek.

5 megjegyzés:

  1. jaaj! :) Az oviban a skacokkal mi is kb. két éven keresztül készítettük elő világgámenésünket. Felkészülésünk része volt, hogy becsentem otthonról az Aranykönyvtár sorozat (magyar irodalmi klasszikusok az '50-es évek végéről) egy részét (ki tudja mit) az oviba, aminek onnantól kezdve az úti kódex funkció jutott. További részletek csak homályosan maradtak meg. Mindenesetre a világgámenés végcélja Aggtelek volt. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem semmi egy kisebb könyvtárral útnak indulni :-) a Budapest-Aggtelek szép kis táv lett volna! Én jó kislány voltam, úgyhogy csak bunkert építettem a kert végében, de az unokatesóm egyszer megszökött az oviból, haza akart menni. Mázlija volt, mert pont az a busz jött, ami neki kellett. Egyébként meg nem sokkal előtte költöztek ki Adyligetre, úgyhogy csak a régi hazautat tudta, ahol viszont már mi laktunk. Anya nézett egy nagyot amikor beállított :-)

    VálaszTörlés
  3. B verzió....
    A nagy világgámenés, hóditás nagy életcél volt nálunk is az oviban. De mivel történetekben már akkor is jobban futotta, inkább szüleimet küldtem el fiktíven a távolkeletre.(Hozzá tartozik, hogy Anyukám már akkor is nagy utazó volt és épp előtte jött vissza Japánból, így Szingapúrba fikcionáltam őket. Ott kellett asszem átszállni neki és mekkora jó szó, nem?) Szóval 2 nap alatt az összes óvónéni bevette, hogy a szüleimet Szingapúrban valamilyen gerillák elfogták és napokig fogva tartották. Volt ám műsor mikor este jöttek értem anyuék

    VálaszTörlés
  4. :) ja igen, származásomat tekintve olasznak vallottam magam. Hogy miért szimpatizáltam épp a taljánokkal ennyire, arra sem emlékszem már...

    VálaszTörlés
  5. élénk fantáziád volt, gab! azért ovisként gerillasztorit kitalálni nem semmi! miket meséltek neked esténként? én ennyi idősen max a gorillákról hallottam :-)

    hehe az olasz se rossz. én nemzetiségekkel nem törődtem, csak akörül forgott minden gondolatom oviban, hogy régész leszek és megállás nélkül ástam otthon a kertet csontok után, mert meg voltam győződve, hogy pont ott halt meg egy sztegoszaurusz (az volt a kedvencem). aztán egyszer találtam egy marhalapockát amit a kutyánk ásott el, úgyhogy nagy volt az öröm. szentük meg voltam győződve róla, hogy az egy páncéllemez a sztegoszaurusz hátáról :-)

    VálaszTörlés