Égimeszelő

Nyúlok, növök, mint a gomba, 
Kinek nincsen semmi gondja.
Nyakiglábnak becéznek,
Mindig, hogyha lemérnek.


Nadrágszáram veri bokám,
A pulcsim szűk, alig jön rám.
Lábam nyomja a cipő,
"Ez amit tud, mind kinő!"


Úgy döntöttem, meg sem állok, 
Míg mindenkit lepipálok.
Én, az égimeszelő,
Csillagokat terelő.


Esténként majd szorgos leszek,
Fehérre kenem az eget.
Csillagokat porolok, 
Erőmmel nem spórolok.


A Hold-sajtból ha akarok,
Harapok egy nagy falatot.
Hörpintek majd a kútból
Szomjasan a Tejútról.


Hogyha netán kedvem szottyan,
És egy hullócsillag pottyan,
Megfogom és lenyelem,
Az lesz égi kenyerem.