Egy reggel döbbenten látom,
Zoknim sarkán nagy lyuk tátong.
Csíkos fuszeklim elfeslett,
Pedig milyen szépen festett.
Húzom, de a lyuk felszalad,
El csak a talpamnál akad.
Megfércelni nincsen remény,
Bestoppolni semmi esély.
Lábujjam vígan kandikál,
Majd, hogy örömtáncot nem jár!
Azt dalolja, hogy mezítláb
Sokkal színesebb a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése