2011. április 21., csütörtök

Totálkár

Dühös vagyok, dúlok-fúlok, 
Mérgemben a székbe rúgok.
Nem elég, hogy csupa karc volt,
És egy kissé le is harcolt,
Kedvenc autóm ő volt, bizony.
De mi vele történt, iszony.


Toltam én már asztalokon,
Csempén, padlón, trolibuszon,
A lakásban, kint a parkban,
Nagy sárban és dús avarban.


Az ablakban könyököltem,
A párkányról lesöpörtem.
Hiába kaptam utána,
Elbánt vele jól a járda.
Letört sajnos a teteje,
Javítani meg lehet-e?


Mindenfelől nézegetem, 
A károkat méregetem.
Tető nélkül mi lesz vele?
Ki akar így ülni bele?


De hiszen a szép kabriók, 
Tetőtlenek és mégis jók.
Erről álmodik mindenki,
Sportautót akar vezetni.


Én is ilyen sofőr leszek,
Autópályán százzal megyek!
Minden kocsit leelőzök,
És közben jót levegőzök!

2 megjegyzés:

  1. Zseniális :)
    A következő pöttyenet lehetne egy locsólós! Épp aktuális...

    VálaszTörlés
  2. hát igen, valami nyuszi-csibe-locsolós a következő gondolatom. holnap este megyünk raftingolni, de aggig megpróbálom kitalálni, hogy legyen mit mondani hétfőn :-)

    VálaszTörlés