Dühös vagyok, dúlok-fúlok,
Mérgemben a székbe rúgok.
Nem elég, hogy csupa karc volt,
És egy kissé le is harcolt,
Kedvenc autóm ő volt, bizony.
De mi vele történt, iszony.
Toltam én már asztalokon,
Csempén, padlón, trolibuszon,
A lakásban, kint a parkban,
Nagy sárban és dús avarban.
Az ablakban könyököltem,
A párkányról lesöpörtem.
Hiába kaptam utána,
Elbánt vele jól a járda.
Letört sajnos a teteje,
Javítani meg lehet-e?
Mindenfelől nézegetem,
A károkat méregetem.
Tető nélkül mi lesz vele?
Ki akar így ülni bele?
De hiszen a szép kabriók,
Tetőtlenek és mégis jók.
Erről álmodik mindenki,
Sportautót akar vezetni.
Én is ilyen sofőr leszek,
Autópályán százzal megyek!
Minden kocsit leelőzök,
És közben jót levegőzök!
Zseniális :)
VálaszTörlésA következő pöttyenet lehetne egy locsólós! Épp aktuális...
hát igen, valami nyuszi-csibe-locsolós a következő gondolatom. holnap este megyünk raftingolni, de aggig megpróbálom kitalálni, hogy legyen mit mondani hétfőn :-)
VálaszTörlés