Szánkózós

Hull a pelyhes fehér hó, 
Mindent porcukor takar,
Ilyenkor szánkózni jó, 
Bent maradni ki akar?


Sutty, hát fel a padlásra, 
Poroljuk le a ródlit, 
És essünk egy rakásra,
Ha egy bucka meglódít!

Mikulásváró

© Agócs Írisz

Ég a munka kezünk alatt, 
Suvickoljuk csizmánk,
A pucolás gyorsan halad,
Lemaradtál? Bízd ránk!


Csutakoljuk és fényezzük
Sehol egy folt sincsen,
Dolgunk serényen végezzük,
Csillog-villog minden.


Kiscipőnk az ablakban már,
Sose volt ily tiszta,
Reggel benne vajon mi vár?
Hogyan látjuk vissza?


De kívülről a kilincset
Mikulás hogy nyitja?
Hogyha erre válasz nincsen,
Meglesem mi titka.


Én idén biz el nem alszom,
Fennmaradok végig,
Az ablakhoz nyomva arcom
Nézek fel az égig.

Főzelékfaló

Pertlivel a nyakamban
Falatozok magamban.
Előttem egy teli tál,
Kedden főzelék dukál.


"Egyél evőeszközzel!"
- Használom hellyel-közzel.
Minek kanál, nem kell az,
Kézzel is megy, nem igaz?


Tiszta spenót a képem,
Lám így kell enni szépen.




PS: Készült Zizi hathatós közreműködésével :-)

Levélkupac

Vége a nyárnak, levelek hullnak,
Rozsdássá válnak és lekonyulnak.
Esnek a fákról lebegve,
Kergetjük őket nevetve.


Hozd a gereblyét, húzzuk csak össze,
Nagy, puha vánkost hordani jössz-e?
Óriási halmot építünk,
Ugrálóvárat készítünk.


Szanaszét repül, száll a sok avar,
Minden ugrásunk forgószélt kavar.
Nótáját a szél egyre fújja:
Itt van az ősz, itt van újra.

Lefekvéshez

Hüvelykujjam ásítozik,
Fáradt kellőképpen,
A Mutató áhítozik
Ágya után régen.
Középső a kádban csücsül,
Ráfért bizony, látszik,
Ha egy flakon épp kiürül,
Vizet spriccel, játszik.
A Gyűrűs biz' előtte jár,
Fogát mossa szépen,
Kisujjam rég ágyba bújt már,
Hortyog is serényen.

Ugróiskola

Piros krétám kezemben,
Találtam a zsebemben.
Rajzolgatok, irkálok,
Négyzeteket firkálok.


Nem is egyet, nyolcat ám,
Így lesz ugróiskolám.
Fordulok és perdülök,
Gyorsan nekilendülök.


Kipp-kopp, kavics koppan,
Pitty-potty, hová pottyan?
Csissz-csussz, messze csusszan,
Hiss-huss, szoknyám hussan.


Mint a bolha szökkenek,
Ugrásaim könnyedek.
Kijárom én szaporán
Piros ugróiskolám.

Létezik?

© Maros Krisztina

Mondd, léteznek tündérek?
Szirom-lakásban élnek?
Láthatatlan fürge népek?
Tenyeremben is elférnek?


Tényleg vannak lidércek?
Lobogó lángjuk délceg?
Zsombékon imbolygó fények?
Lápvidéki apró lények?


Na és huncut kismanók?
Váratlan felbukkanók?
Megtréfálnak, kacagnak?
Hol tudnak, bajt kavarnak?


Van tündéred, kismanód,
Mindkettő jóakaród.
Egyik mesél, másik ugrat,
Orra meg csak néha buktat.


Este pedig lidérc komád
Világítja be a szobád.
Derengő kis fénye utat
Álmok országába mutat.

Gombócozó

Kutya meleg ez a nyár,

De a strandon fagyi vár.

Sztracsatellás, mazsolás,

Joghurtos és nutellás.

Választani oly nehéz,

Vaníliás? Mint a méz!

Gesztenyéset nem ettem,

Áfonyáshoz van kedvem.

Melyik legyen? Nem tudom.

Hogyan lesz így fagylaltom?

Én tovább nem agyalok,
Tíz gombócot elnyalok!

Vakáció

Felharsan a csengő,
Eltelt egy esztendő.
Iskolapad már nem vár,
Kezdődhet végre a nyár.


Számoltam és írtam, 
Becsülettel bírtam,
Elég volt már a tudás,
Zsong a fejem - nem vitás.


Táskám polcra teszem,
És elő nem veszem.
Kedves könyvek, füzetek,
Élvezzük a szünetet!


Messze a szeptember,
Így boldog az ember!
Egyet mondok és nem mást:
Heverjük csak ki egymást.

Kuckó

Faragok és építek, 
Titkos kuckót készítek.
Lombok közé a fára, 
Messze földön nincs párja.


Lehetek itt indián,
Toronyba zárt királylány,
Csillagvizsgáló tudós
Vagy egy természetfotós.


Kötélhágcsón kúszom fel
Reggelente egy könyvvel.
Le csak akkor mászom majd,
Hogyha korgó gyomrom hajt.

Születésnap

Az évek telnek-múlnak,
Tortámon gyertyák gyúlnak.
Esztendőről esztendőre
Szaporodnak nyakra-főre.


Eleinte egy fújás
Elég volt, az nem vitás.
Most már edzek jó előre,
Bírjam tüdővel jövőre.


Hogyha száz éves leszek,
Egy nagy levegőt veszek.
De hogy ott lesz, azt nem kétlem,
Hajszárítóm készenlétben.

Vajas kenyér

Kezemben egy nagy karéj,
Finom, friss vajas kenyér.
Nagyot nézek bizony ám,
Mikor számat tátanám.


Egyet gondol kenyerem:
Unalmas a tenyerem.
"Inkább világot látok,
Lent szerencsét próbálok."


Észbe már későn kapok,
Levegőbe harapok.
Mire feleszmélek én,
Padlón landol a kenyér.


A serclim vajas fele
Van hát persze lefele.
Nyelhetem az éhkoppot,
De a Bodri jóllakott.

Kakaós csiga

Sülő csigák illata leng, 
Terjeng ma a házban,
Pirulnak lassan odabenn,
Szép, kakós mázban.


Egy kész csak kacsintgat felém,
Magát így kelleti:
"Gyere bátran, faljál belém,
Mamád megengedi."


Ha mind megsült, csak azután
Kapok egy falatot.
Nem, is inkább - egyet csupán,
Hamm, beléd harapok.


Összecsapja anya kezét
Üres tálcát látván:
"Hová tűnt a finom ebéd,
Édes, kicsi lánykám?"


"Képzeld anya, most voltam kint,
Visszajövök, s nahát!
Egy kismanó bekapta mind
a kakós csigát!"


"Látom, hogy ez a kismanó
Nagy pusztítást végzett,
Azért lett csupa kakaó
Biztosan a képed."

Lencsibaba

Van nekem egy lencsibabám,
Mindig is magamnál hordtam,
Akkor varrta édesanyám,
Mikor pocaklakó voltam.


Messze földön nincsen párja,
Szeme kacag, haja szőke,
Tiritarka rokolyája,
Titkaimnak legfőbb őre.


Ősztől megyek iskolába,
De Lencsi is jön ám velem,
Becsempészem a táskámba, 
Onnan fog majd súgni nekem.

Fuszekli

Egy reggel döbbenten látom,
Zoknim sarkán nagy lyuk tátong.
Csíkos fuszeklim elfeslett,
Pedig milyen szépen festett.


Húzom, de a lyuk felszalad,
El csak a talpamnál akad.
Megfércelni nincsen remény,
Bestoppolni semmi esély.


Lábujjam vígan kandikál,
Majd, hogy örömtáncot nem jár!
Azt dalolja, hogy mezítláb
Sokkal színesebb a világ.

Égimeszelő

Nyúlok, növök, mint a gomba, 
Kinek nincsen semmi gondja.
Nyakiglábnak becéznek,
Mindig, hogyha lemérnek.


Nadrágszáram veri bokám,
A pulcsim szűk, alig jön rám.
Lábam nyomja a cipő,
"Ez amit tud, mind kinő!"


Úgy döntöttem, meg sem állok, 
Míg mindenkit lepipálok.
Én, az égimeszelő,
Csillagokat terelő.


Esténként majd szorgos leszek,
Fehérre kenem az eget.
Csillagokat porolok, 
Erőmmel nem spórolok.


A Hold-sajtból ha akarok,
Harapok egy nagy falatot.
Hörpintek majd a kútból
Szomjasan a Tejútról.


Hogyha netán kedvem szottyan,
És egy hullócsillag pottyan,
Megfogom és lenyelem,
Az lesz égi kenyerem.

Totálkár

Dühös vagyok, dúlok-fúlok, 
Mérgemben a székbe rúgok.
Nem elég, hogy csupa karc volt,
És egy kissé le is harcolt,
Kedvenc autóm ő volt, bizony.
De mi vele történt, iszony.


Toltam én már asztalokon,
Csempén, padlón, trolibuszon,
A lakásban, kint a parkban,
Nagy sárban és dús avarban.


Az ablakban könyököltem,
A párkányról lesöpörtem.
Hiába kaptam utána,
Elbánt vele jól a járda.
Letört sajnos a teteje,
Javítani meg lehet-e?


Mindenfelől nézegetem, 
A károkat méregetem.
Tető nélkül mi lesz vele?
Ki akar így ülni bele?


De hiszen a szép kabriók, 
Tetőtlenek és mégis jók.
Erről álmodik mindenki,
Sportautót akar vezetni.


Én is ilyen sofőr leszek,
Autópályán százzal megyek!
Minden kocsit leelőzök,
És közben jót levegőzök!

A török és a görög

Élt egyszer egy török,
Kicsi volt és zömök.
Ahogy korzón köröz,
Tejről tejszínt fölöz,
Hallja ám, hogy köhög
Mögötte a görög.


Nem is köhög, röhög,
Egy cseppet sem hörög,
Hisz négy lábon pörög
Malacka és röfög.


Ám az ég már dörög,
Eső fákon zörög.
Lám a görög pöröl,
Arcról vizet töröl.


Zsebben apró csörög,
Hallja ezt a görög,
És felkiált: "Jövök!
Barátságunk örök!"


Azt mondja a török:
"Kezet fel vagy lövök!
- Vicceltem te lökött!
Ne légy tökkelütött!"

Mászóka

"Hé te, az az én mászókám, 
Jössz le onnét tüstént?
Van egy perced, édes komám
Elillanni füstként."


"Hidd el, hogy a nagy szájadtól
Senki meg nem retten,
Tekintsünk el inkább attól,
Gyere, játsszunk ketten!"

Gyurmázós

Lázasan gyurmázom, 
Kiscsikót formázom.
Kész is van négy lába, 
A feje, a háta.


Szépítem még nyakát,
Csinosítom farkát.
Most látom: nem is ló, 
Hanem egy víziló!

Veszélyes vizeken

Vérszomjas, vad kalóz vagyok, 
Jobbomban görbe kard ragyog.
Fél szememet kendő fedi, 
Nevem föld és víz rettegi.


Bal kezem helyén kampó van, 
Falábam a deszkán koppan.
Parancsnoki hídon állok,
Legénységgel kiabálok.


"Kezetek járjon, ne szátok,
Fedélzetet sikáljátok!
Sőt, van egy remek ötletem, 
Aki lazsál, kiköttetem!"


Hajónk szeli a habokat, 
Lehagyjuk a pandúrokat!
Messze csillog ágyúnk csöve,
Durranva repül lövege.


Bevallom, hogy valójában
Hajóm nem más, mint az ágyam.
Fakanállal hadonászom, 
Hisz csak kalózosat játszom.

Festékpöttyenet

Tanyaudvart festek épp, 
Pingálgatom a fecskét.
Eresz alá az való, 
Kukacokat felfaló.


Mázolom a nádtetőt, 
Gazdaaszonyt, fecsegőt.
Hasogatja bár a csúz, 
Gémeskútból vizet húz.


A verandán puli ül,
Nagyon figyel, csupa fül.
Gulyát őriz éberen,
Marhákat a réteken.


Ecsetemről víz csöppen,
Kis bocira rápöttyen.
Nem baj, akkor lesz nekem,
Szép kis tarka tehenem.


PS: Akár hiszitek, akár nem, Zizi éppen festett és ez lett belőle :-)

Tavaszköszöntő

Süt a nap és kék az ég,
Zöldell már a pázsit,
Szól a cinke: nyitnikék,
Nyújtózik és ásít.


Rügy fakad a lombokon,
Simogat a lanyha szél,
Száguldoz a dombokon
És a tavaszról regél.

Úszólecke

Csukafejest ugrom szépen, 
Bele a nagymedencébe.
Lábtempózni jól tudok,
Most mindenkit lehagyok!


Nem kell nekem úszódeszka, 
Nincsen annak semmi haszna.
Megy a mell, a gyors, a hát, 
Edző bácsi mit kiált?


Hopp, ez mélyebb, mint gondoltam,
Úszógumi kellett volna.
Produkcióm gallyra ment, 
Majd valaki csak kiment.

Homokozós

Kezemben a kislapátom, 
Tortáimat azzal gyártom.
Pereg ujjam közt a homok,
Legboldogabb én itt vagyok.


Csinosítom, nyomogatom, 
Gondosan szétlapogatom.
Leveszem a formát róla:
Nézd, meg is sült a piskóta.


Selymót szórok tetejére, 
Kész a cukrász süteménye.
Vásárlóim sorban állnak, 
Reggel óta erre várnak.

A sárkány és a királylány

Óperencián is túl,
Véget ér a gyalogút.
Erre nem száll már madár,
Senki nincs ki ide jár.


Egy nap mégis, láss csodát,
Galamb hozza a postát.
Nem hittem a szememnek:
Engem mégis szeretnek?


Borítékján pecsét ült,
Minden gondom elrepült,
Mikor észrevettem én,
Királytól jött a levél.


Lányát férjhez adná már,
Kérő pedig egy sincs, kár.
Szakítsak rá kis időt,
Raboljam el gyorsan őt.


Éjfélkor így - halkan ám,
Kopogtattam ablakán:
"Kisasszonyom, ha lehet,
Elragadnám kegyedet."


"Jövök máris, vártalak,
Ugye szép a Sárkány-lak?"
Hátamra ült, s mi szépen
Eltűntünk a sötétben.


Hogyha jön egy királyfi,
- Nem lehet ám akárki,
Megkapja, ha lesz nekem
Levelezőpartnerem.

Kutyaszorító

Anya fülét egyre rágom,
Kiskutya a leghőbb álmom.
Bundás gombóc, loboncos,
Lógó fülű, bozontos.


Mért habozik? Nem is értem,
Kiskutyát már százszor kértem.
De ha kell hát szerényen,
Hörcsöggel is beérem.

Ipiapacs

A fa mögött hunyó számol,
Egy és két, há és négy.
Ha jót akarsz, bújj el távol,
Lapulj meg, csöndbe' légy.
Elrikkantja most a százat:
Aki bújt, aki nem!
Hogyha kiszúr, szedd a lábad,
Paccsold le ügyesen!

Táltosháton

Sarkantyúm a kövön pendül,
Táltosomon patkó zendül.
Tüzes vízzel csutakolom, 
Felnyergelem, abrakolom.
Nyakában egy kolomp kondul,
Vezényszóra, hej, megindul.
Földet alig ér a lába, 
Úgy megyek az óvodába.
Hogyha netán dugó lenne, 
Tetők fölé felreppenne.
Rajtam kívül senki - kár
Táltosháton nem cirkál.
Pedig sokkal nagyobb móka
Mint zötyögni egy autóba'.

Ingyom bingyom

Ingyom bingyom, 
De sok a gyom!
Burjánzik a gaz.
Nézd felveri,
Kertet nyeli,
Hát ez nem igaz.


Fogd a kapát, 
Kézbe lapát,
Dudva már remeg.
Nincs semmi vész,
Jön a merész
Felmentősereg!

Sándor, József, Benedek

Sándor, József, Benedek,
Hozzák már a meleget.
Vállukon a teli zsák, 
Benne tavasz, hóvirág.
Sándorunknak lába szára
Elkopott a gyaloglásba'.
József hozza a szelet
S véle jő a kikelet.
Mindeközben Benedek
Buborékot ereget.

Vándorút

Hétmérföldes csizmát veszek, 
Tarisznyámba pogit teszek.
Vándorútra megyek messze,
Fakardomra szükség lesz-e?


Kertkapunkat nagyra tárom, 
Felsejlik a láthatáron
Templom tornya, hű de magas,
Rámrivall a szomszéd kakas.


Most már kissé bizony bánom, 
Hogy nem hoztam a barátom.
Útra inkább nem ma kelek, 
Világgá majd máskor megyek.

Hajcihő

Méghogy hajam csupa kóc?
Tükörképem egy bohóc?
Szénaboglya a fejem?
Nekem ez a védjegyem.


Nem kell sampon, nem kell krém,
Vidd innen a hajkefém.
Hogyha borzas üstököm,
Jobban ízlik früstököm.

Álomország tengerpartján

Batyut kötök, messze megyek,
Hogy egy kicsit magam legyek.
Álomország földjén járok,
Sült galambra én nem várok.


Sárkányokkal viaskodom,
Fiastyúkkal pimaszkodom.
Óriásokkal cimborálok,
Tilinkómmal csimpolyálok.


Hogyha lassan hajnal hasad, 
Álommanó, jaj, elragad.
Visszaránt a valóságba,
A jó meleg, puha ágyba.


PS: Köszönet Zizinek amiért úgy tett, mintha múzsa lenne :-)

Enyém, tiéd, övé

Enyém a kakas, tarajos,
Tiéd a tyúk, kendermagos.
Övé a nagy kas, félig lyukas,
Miénk a hattyú, hosszú nyakas.
Tiétek lesz pár kotta, 
Övék meg a rántotta.

Déli harangszó

Ebédünk sült kappan,
Illata lágy paplan.
A tál máris koppan,
Étvágyam fellobban.


Az óra megkettyen,
Kakukkja felpettyen.
Anyukám megszeppen:
Ott vajon mi cseppen?


Hopp, nézd csak, szósz tottyan,
Abroszra rápottyan,
Egy kissé kilottyan
De ez meg nem kottyan.

Fogkefe hadvezér

Tükör előtt állok mélán, 
Felkészülök csendben, némán.
Sorakozik már a sereg,
A fogkefém hadba ered.


Fogkefe hadvezér, előre!
Lássuk mi lesz belőle!
Sörtekatonák, szuronyt ránts!
Ellenségre mérj csapást!


Minden baci pucol(ódik), 
Zsörtölődik, morgolódik,
Kisikálják őket lám, 
Fogam közül mint villám.


Kell még egy kis fogpaszta,
Ennek lesz ám nagy haszna.
Végső győzelmet aratunk,
A dobogón maradunk.


Fognyűvőmanó, nesze hát,
Elvesztetted a csatát.
Bezárva, fogkrém-golyóban,
Raboskodj a lefolyóban.

Öltözős

Egy - sapka fejre megy.
Kettő - nyakadra köss kendőt.
Három - hol a kesztyű-párom?
Négy - kabát nélkül nem mégy.
Öt - gyorsan cipőt köt.
Hat - húzd be a hasad.
Hét - gombolj be gallért.
Nyolc - ürül már a polc.
Kilenc- kong is a kredenc.
Tíz - az udvar tiszta víz.
Ha így szakad, na nem bánom,
A jó időt bent megvárom.

Gólyahír

Anya hasa egyre duzzadt, 
Görögdinnye méretű lett, 
Addig-addig hízott, puffadt, 
Míg szép lassan csak megérett.


Pocakjában ott kucorgott
A kishúgom és nődögélt,
Éreztem, ahogy mocorgott, 
Míg anya békén üldögélt.


Most már kibújt a testvérem,
És bár azt hittem, hogy vagány, 
Nem jön, pedig folyton kérem
Játszani, hogy miért? Talány.

Bicikliverseny

Ingujj felgyűr, sisak csatol,
Most mindenki jól meglakol.
Hasam remeg, rajthoz állok,
Lábam feszül a pedálon.


Felhangzik a sípszó, nyomás,
Nagyon fontos az indulás.
A futamot ha megnyerem,
Leveszem a pótkerekem.

Évgyűrűk

Van egy másodikos bátyám,
S ez bizony az én problémám.
Még csak kiscsoportos vagyok,
Kikacagnak mind a nagyok.


Most töltöttem be a négyet,
Rendeztek nagy ünnepséget.
Bár az idő szépen halad,
Ő valahogy nagyobb marad.


Mert hiába nyúlok, növök,
E küzdelem bizony örök.
Én ezt sehogyan sem értem,
Egyszer úgyis utolérem.

Mateklecke

Orrom egyre lógatom, 
Hogy mióta? Nem tudom.
Ülök könyvem fölött búsan, 
Előttem a példák húszan.
De nehéz a matekházi, 
Mennék inkább ki hintázni.
Fejem órák óta töröm.
Leckeírás nem nagy öröm.
Bár ha jobban meggondolom,
Az eredményt máris tudom.


PS: Zizinek a matekleckék örömére :-)

Mumus a szekrényben

Mozgolódás támadt, képzeld, 
Szekrényemben tegnap éjjel.
Amint elaludt a lámpa, 
Izgett-mozgott a homályba':


Reszketett a kredenc, láttam, 
Mozdulatlan, ülve vártam.
Mi lehet ez, mumus, lific?
Vagy pedig egy apró bikfic?


Alig jött álom szememre, 
Néztem az ajtót remegve.
Lámpám lassan felgyújtottam
És egy nagyot sóhajtottam.


Nem mumus volt, nem is lific, 
Sem pedig egy apró bikfic,
Hanem egy régi barátom,
A bélelt télikabátom.

Mackónadrág

Van nekem egy mackógatyám,
Tegnap még a bátyámé volt,
De én mondom, uram atyám,
Régi darab, folt hátán folt.


Sosem tetszett, sosem vártam, 
Hogy egyszer nálam kössön ki,
Erre mondják, hogy így jártam, 
Nem lesz könnyű elnyűni.


Van esélyem egyáltalán?
Fejem egyre ezen töröm,
Eldugom a szekrény alá, 
S fél év múlva jól kinövöm!

Óda a kakaóhoz

Ó, te drága kakaó, 
Te tudod ám, mi a jó.
Veled kezdem minden napom
(Rendszerint az ágyba kapom.)
Te vagy nálam a nyerő,
Fellegekbe emelő.
Kakaómon ha hab terül,
Szájam fölé bajusz kerül.
De ha egyszer nagy leszek,
Helyetted kávét veszek.

Egyedem begyedem

Egyedem begyedem
A spenótot megegyem?
A szemétbe betegyem?
Én le nem nyelem.


Egyedem begyedem,
A kalácsot megegyem?
Jól megtömöm a begyem,
Nem lesz kegyelem.

Ébresztő

Ragyog a nap, vakít az ég,
Ki az ágyból álomszuszék!
Rúgd hát le a takaródat,
Idd meg a friss kakaódat.


Vár a hinta s vár a kert, 
Csapd le gyorsan a vekkert.
Menj kacsázni le a tóra, 
Este térj csak nyugovóra.

Habfürdő

Zubog a víz, telik a kád, 
Dagadnak a habhegyek,
Szurtos vagyok? Á, ugyan már!
Én fürödni nem megyek.


Zuhanyoztam tegnap este,
Kitart az még bőven ma,
Hidd el, hogy egy kölök teste
Nem lesz könnyen piszkos, na.


Ügyeltem, hogy tiszta legyek,
Kerültem a koszt, sarat,
Kit zavar, ha egy kisgyerek
Térdén apró folt marad?


Vagy ha téged annyira bánt,
Rendes leszek, meglátod,
Mielőtt még bárki meglát, 
Veszek hosszúnadrágot!

Brummogó

Itt a tavasz, itt van ám, 
Ébredez a mackó lám.
Barlangjából kitotyog,
Egyre morog és motyog.


Kicammog a loncsos medve
Egy kissé elgémberedve.
"Gyomrom korog - hol a méz?
Jó illata megigéz.


Hosszú tél álmot láttam,
Lépesmézet megkívántam.
Van egy csuprod otthon, spájzban?
Osszad meg hát velem bátran."

Hinta-palinta

Lendül a hinta,
Hinta-palinta.
Én ülök rajta, 
Te löksz a magasba.
Alattam állnak, állnak a gyerekek,
Felettem szállnak, szállnak a fellegek.
Egyedül lengek én,
Itt a világ közepén.
Mindenki nevet, mindenki örül, 
Forog a világ a hinta körül.
Egyszer fenn, egyszer lenn,
Megölel a végtelen.

Bárányfelhő

Zöldell már a fű a réten, 
Szedjük a sok gólyahírt,
Ilyenkor a szél az égen
Bárányfelhőt bodorít.


Fejem felett sorra szállnak,
Vágtáznak a fellegek,
Öltenek míg meg nem állnak
Egyre furcsább jelleget.


Itt egy dühös sárkány okád
Apró pamacs-lángokat,
Parasztlegény az égen át
Kergeti a lányokat.


Ott pedig egy kócos puli
Szép békésen heverész,
Miközben egy csacska macska
Lopva, kúszva egerész.


Nem hajladoz többé virág
Ahogyan a szél elül,
Szétfoszlik a felhő-világ
Míg egy tücsök hegedül.

Pocsolyázás

Esik eső de nem fázom,

Nem zavar ha bőrig ázom.

Hogyha záporeső szakad

Minden tócsa hasig dagad.

Ezek után nem nagy csoda

Egy órási nagy pocsolya.

Levelekkel kergetőzöm, 

Benne meg is hempergőzöm.

Nincs is jobb a dagonyánál,

Jó kis sáros pocsolyánál.

Jöhet zuhé, jöhet zápor,

Tapicskolni nekem mámor.

Cipőfűző

© Agócs Írisz

Gyerekeknek ellensége,

Játszóterek szörnyű réme.

Ki a pertlit kitalálta,

Remélem már nagyon bánja.

Hogyha éppen fogócskázunk,

Vagy szaladunk, hogy el ne ázzunk, 

A nyuszifülek széthullanak, 

Lépten-nyomon kibomlanak.

Hiába minden bog meg kötés,

Trükk, taktika és cselszövés,

Nekem szót nem fogadnak,

Továbbra sem maradnak.

A felnőtteknek mint sikerül?

Cipőjükön nem csomó ül.

Én meg küzdök, próbálkozom,

Még a nyelvem is kidugom.

Tekerem, forgatom, bogozom, harapom,

Bújtatom, hurkolom, csomózom, elrakom,

Kötözöm, szaggatom, cibálom, elvágom,

Tépkedem, húzgálom, csavarom, lerágom.

De kitaláltam egy cselt este, 

Meglakolsz te ezért, beste!

Születésnapomra, kérlek,

Tépőzáras cipőt kérek!